Számos történelmi személyiség és kortárs művész élt vagy él együtt ilyen állapotokkal. Érdekes módon, míg egyeseknek ez akadályt jelentett (vagy egyszerűen távol tartotta őket a zenétől), másoknál – különösen a zenészeknél – a "rendellenesség" a zsenialitásuk forrása lett.
Íme a legérdekesebb példák kategóriák szerint:
1. Szinesztézia ("Színes hallás")
Ők azok, akik a hangokhoz színeket vagy textúrákat társítanak. Ez a leggyakoribb "pozitív" abnormalitás a zenészek körében.
- Liszt Ferenc: A híres magyar zeneszerző gyakran zavarba hozta a zenekart a próbákon ilyen utasításokkal: "Kérem, egy kicsit kékebben játsszák!" vagy "Ez mély lila, nem pedig rózsaszín!" A zenészek eleinte azt hitték, viccel, de ő tényleg így látta a hangnemeket.
- Pharrell Williams: A "Happy" énekese szerint a szinesztézia nélkül nem tudna zenét szerezni. Számára a hangok építőkockák és színek, ezek alapján "rakja össze" a dalait.
- Billie Eilish: Ő és testvére, Finneas is szinesztéziások. Billie elmondása szerint a "Bad Guy" című slágere sárga és vörös színű, és a zeneírás náluk vizuális folyamat is.
- Nyikolaj Rimszkij-Korszakov: Orosz zeneszerző, aki minden hangnemhez színt társított (pl. a C-dúr fehér volt, a H-dúr sötétkék).
2. Amúzia és Ritmus-süketség (Botfülűség)
Akiknek a zene csak zűrzavar vagy rejtély.
- Che Guevara: A híres forradalmár súlyos ritmus-süketségben (beat deafness) szenvedett. Híres volt arról, hogy egy tangózenére is képes volt mambót táncolni, teljesen függetlenül a ritmustól. Egy anekdota szerint, amikor a barátai ugratni akarták, elhitették vele, hogy a himnuszt játsszák, ő pedig vigyázzba állt, miközben valami egészen más szólt.
- Ulysses S. Grant: Az amerikai elnök híres mondása tökéletesen leírja az amúziát: "Csak két dalt ismere. Az egyik a Yankee Doodle, a másik nem."
- Charles Darwin: Az evolúcióelmélet atyja önéletrajzában panaszkodott arra, hogy bár szereti a zenét, képtelen felismerni a dallamokat, és még a legegyszerűbbeket sem tudja dúdolni.
3. Zenei Anhedónia (Közömbösség/Irtózás)
Akiket a zene nem boldogított.
- Sigmund Freud: A pszichoanalízis atyja híresen kerülte a zenét. Bár nem diagnosztizálták modern eszközökkel, leírások alapján "zenei anhedóniás" lehetett, vagy legalábbis erős averziója volt. Azt mondta, hogy idegesíti a zene, mert nem tudja racionálisan elemezni, miért hat rá (vagy miért kellene hatnia).
- Vladimir Nabokov: A Lolita írója így írt a zenéről: "Sajnálom, de a zene számomra csak egy önkényes zajongás... A koncerten csak becsukom a szemem és várom, hogy vége legyen." Ez a klasszikus anhedónia leírása.
4. Zenei hallucinációk és fülzúgás
Amikor a belső hangok átveszik az irányítást.
- Bedřich Smetana: A cseh zeneszerző (a Moldva szerzője) élete végén megsüketült, és súlyos fülzúgástól szenvedett. Az E-moll vonósnégyesében ("Életemből") a brácsa egy hosszan kitartott, éles, magas E hangot játszik – Smetana ezzel a hanggal mutatta be a közönségnek azt a sípolást, amit ő minden nap hallott a fejében.
- Robert Schumann: Élete vége felé (valószínűleg szifilisz vagy skizofrénia miatt) zenei hallucinációi voltak. Eleinte "angyali zenét" hallott, később azt állította, hogy Schubert diktál neki dallamokat a sírból, végül a hangok démonivá váltak és üvöltöttek vele.
5. Savantizmus
- Derek Paravicini: Ő egy ma is élő zongoraművész. Vak és súlyos autizmussal él, nem tudja ellátni magát, nehezen kommunikál, és nem tud számolni. Azonban, ha egyszer hall egy zeneművet (legyen az bármilyen bonyolult), azonnal vissza tudja játszani zongorán tökéletesen, sőt, bármilyen stílusban át tudja improvizálni.
