A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zenész. Összes bejegyzés megjelenítése

Kínzóeszköz zenészeknek: Ochydactyl

A hangszeren zenélőknek fontos, hogy ujjaik "jól működjenek".
A szokásos gyakorlatokon kívül (skálázás, ujjrend, etűdök) számos kísérlet történt segédeszközök használatára.

Az egyik ilyen ujjgyakorló, edző, tornáztató szerkezet -amely hirdetések szerint javíthatja a zongorista, hegedűművész vagy csellista ujjainak agilitását, gyorsaságát, rugalmasságát, erejét és függetlenségét- az Ochydactyl:

A hirdetések azt is kijelentették, hogy a készülék mindössze hét percig történő használata egyenértékű napi másfél óra hagyományos ujjgyakorlattal.

Itt megtekinthető az Ochydactyl "ujjlágyító" részletes szabadalmi leírása.

Az alábbi videón ujjgyakorlatokat segítő eszközök bemutatása, népszerűsítése látható:

Szórakoztatózenészek...

"Húsz évvel ezelőtt Budapesten, csak a Nagykörúton, a Dunától a Dunáig minimum hatvan helyen szólt a "vendéglátó".

Ma viszont mindez jobbára történelem, az élő zene a vendéglátásban egyre inkább háttérbe szorul...ma már gyakorlatilag egy kézen megszámolható ezeknek a helyeknek a száma."

A fenti részletet tartalmazó újságcikk 2000-ben (20 évvel ezelőtt) jelent meg, és az akkori helyzetet írja le, hasonlítja össze a korábbi évtizedekkel.

A szórakoztatózenészek történelmileg változó szerepének áttekintését kiegészíti az Ungár testvérek (István és György) és Burai Sándor prímás személyes tapasztalata is.

A foglalkoztatási adatok egyértelműek: 2000-ben legfeljebb 3000-3500 zenész állt alkalmazásban, az 1980-as évek elején még legalább ötezrüknek volt "munkakönyves" állása.
A magyar vendéglátóipari zenészek egyébként világszerte keresettek.

Napjainkban vajon hánynak van munkalehetősége itthon?

Az újságcikk teljes egészében itt olvasható:
Ki tudja, meddig húzzák (A szórakoztatózenészekről)
Készült: 2000. szeptember 23. szombat,
Jávorszky Béla Szilárd – Népszabadság

Esze Jenő - emlékek...

Jenővel fél évszázaddal ezelőtt találkoztam először. Kertész Kornél zenész-tanár ifjú tanítványai voltunk és tanultuk a zongorázás elméletét és gyakorlatát.

Kertész úr -az OSzK Stúdió tanára és vizsgabizottsági tagjaként is- maximalista volt: a legmagasabb szint (az "A kategória) elérését követelte meg tanítványaitól. Ez legalább napi 4-5 óra gyakorlást igényelt: a skálázás (C-től C-ig oda-vissza, hármashangzatokkal), etűdök, gyakorlatok (Czerny, Dohnányi, Bach), előadási darabok (Sinding: Tavaszi zsongás, Gershwin: Rhapsody in Blue) és több száz tánc- és szórakoztatózenei szám kidolgozása.

Jenő megcsinálta! Sőt!!!
(Mivel én nem akartam hivatásos zenész lenni, ez nekem már sok volt, így elbúcsúztam a mestertől. Három év alatt rengeteget tanultam Kertész Kornéltól.)

Később akkor találkoztam Jenővel, amikor már sikeres zenész - és zenetanár volt. A szórakoztatózenészek évenkénti minősítő (kategória) vizsgák többhetes időszakában Ő volt a zeneelmélet szakvizsgáztatója.

Amikor a billentyűs szintetizátorok berobbantak a profi és amatőr zenészek világába, Esze Jenő bebizonyította, hogy ezzel a hangszerrel nem csak kamuzni, hanem a lehetőségeit hozzáértéssel használni is lehet. Engem lenyűgözött - de a Yamahát is, mert a demonstrátoruk lett.

Az Enciklopédia Kiadónál megkérdeztek, hogy kit javasolnék a Szórakoztató zenei lexikonom lektorának, természetesen Őt neveztem meg.