ZENE + ÉRDEKESSÉGEK

  Valaha létezett egy világ, ahol a zenész szó mögött kőkemény szakmai ranglétra állt. Ahol nem a lájkok száma, hanem szigorú kategóriavizsgák döntötték el, ki léphet Budapest legelitebb szállodáinak színpadára. Mi történt ezzel a világgal, és mit tanulhatunk belőle mi? Ebben a rendkívüli epizódban Esze Jenő, a zeneelmélet élő legendája kalauzol el minket egy olyan korszakba, ahol a zene még hivatás, fegyelem és életforma volt. 54 év tanítás, 5 megírt könyv és több ezres repertoár, bármilyen hangnemben – Jenő bácsi egy olyan tudás letéteményese, amely ma már kevés zenésznek van meg. Miről beszélgetünk ebben az adásban ? A Szakma Aranykora: Hogyan működött a rendszer, amelyben heti 6 napot zenéltél a legnívósabb helyszíneken, világsztárok és államfők előtt? A „Hakni” Művészete: Milyen volt a napi rutin, amikor a szállodai munka mellett akár napi 3 fellépést is teljesíteni kellett, minden körülmények között maximumot nyújtva? A Tanítás Szenvedélye: Fél évszázad a zongora mellett – h...

  1983-ban ez az írás jelent meg a Szórakoztató Zenészek lapjában : Éva napjainkban is vidáman zenél:

  Pongrácz Zoltán nevével először a „Zeneelmélet szórakoztató zenészeknek” című tankönyv írójaként találkoztam. Személyesen a hivatásos előadóművészi (kategória) vizsgán ismerkedtünk meg, ahol a népi zenészek vizsgabizottságának elnöke volt. Ebben az időben a szórakoztató zene legkiválóbb művészeiből állt a minimum öt tagú vizsgabizottság. 11 tánczenei és 6 népizenei hangszerből, valamint táncdal és nótaénekből lehetett vizsgát tenni az eltérő összetételű bizottságok előtt. A cigányzenészeket országos (sőt, világhírű) prímások, illetve az adott hangszer virtuózai minősítették. Ezeknek a művészek külön-külön is nagy respektje volt a szakmában. Nos, az ilyen tagokból álló vizsgabizottság elnöke volt Pongrácz Zoltán. Például 1986-ba a népi zenészek és nótaénekesek vizsgáin: Elméletből Esze Jenő és Benke Imre mellett Banyák Nándor és Tóth Elek vizsgáztattak. A hangszeres vizsgákon Lakatos Antal, Máder László, Oláh Kálmán, Boross Lajos, Alföldy Boruss István, Kállai Kiss Ernő pontoztak ...

    Az újságoldal ide klikkelve olvasható!

Tamással sok időt töltöttünk együtt az OSZK Szófia utcai Stúdiójában, a vizsgákon és a Trabantjában egyaránt. Munkánk  és "munkaszünetek" során gyakran beszélgettünk - nem csak a "szakmáról"... jó volt... kedveltem és tiszteltem... Évtizedek elteltével találtam meg az alábbi -nekem írt- levelét és a rejtvényeket. Most, utólag is KÖSZÖNÖM!!! Róla itt is: Balassa P. Tamás

  Az OSZK időszaki lapjáról már volt szó ebben az írásomban:  Szórakoztató Zenészek 1962-1991 . Alábbiakban a "Szórakoztatózenészek" 1984 évi számából olvasható egy cikk. (Alatta az egész oldal képe van.)

A lóvasút 1866-ban jelent meg a pesti utcákon. Budán mindössze két lóvasúti vonal épült: a zugligeti (1868) és az óbudai (1869). Ez volt az első, tömegszállítási igényeket is kielégíteni képes, a maga idejében korszerűnek tekinthető közlekedési eszköz. Az óbudai születésű Zerkovitz pályafutása, ami alatt több mint 1000, a nevéhez fűződő sláger született. Dalait a legkisebb kocsmákban is énekelték, fütyülték.  Megjelenéséig Budán szinte kizárólag osztrák sramlizenét játszottak a kocsmákban is. Ő volt a magyar kuplé megteremtője. Magyarosította az orfeumi dalokat, a zenés színpadok műsorát.  

  2020. szeptember 3-ára virradóra meghalt Kósa Zsuzsa. Búcsú Kósa Zsuzsától

"Húsz évvel ezelőtt Budapesten, csak a Nagykörúton, a Dunától a Dunáig minimum hatvan helyen szólt a "vendéglátó".  Ma viszont mindez jobbára történelem, az élő zene a vendéglátásban egyre inkább háttérbe szorul...ma már gyakorlatilag egy kézen megszámolható ezeknek a helyeknek a száma." A fenti részletet tartalmazó újságcikk 2000-ben (20 évvel ezelőtt) jelent meg, és az akkori helyzetet írja le, hasonlítja össze a korábbi évtizedekkel. A szórakoztatózenészek történelmileg változó szerepének áttekintését kiegészíti az Ungár testvérek (István és György) és Burai Sándor prímás személyes tapasztalata is. A foglalkoztatási adatok egyértelműek: 2000-ben legfeljebb 3000-3500 zenész állt alkalmazásban, az 1980-as évek elején még legalább ötezrüknek volt "munkakönyves" állása. A magyar vendéglátóipari zenészek egyébként világszerte keresettek. Napjainkban vajon hánynak van munkalehetősége itthon? Az újságcikk teljes egészében itt olvasható: Ki...

  Zeneszerző, hangszerelő, karmester, zongoraművész. Budapesten született 1922. november 17-én. Tanulmányait 1936 és 1943 között a Fodor Zeneiskola növendékeként végezte: zongorát és (magánúton) zeneszerzést Kadosa Páltól, jazzzongorát (szintén magánúton) Bródy Tamástól, karmesterséget Ferencsik Jánostól tanult. 1950-től 1954-ig a Vidám Színpad zenei vezetője és karmestere; 1954 és 1959 között a Magyar Rádió tánczenekarának tagja és hangszerelője, 1959-től 1985-ig ugyanott a tánczenei stúdió tanára volt. Művei szimfonikus és szórakoztató zenei kompozíciók, táncdalok, sanzonok. Balassa P. Tamás a Központi stúdió igazgatója nyugállományba vonult. Természetesen nem szakad el a muzsikától és tőlünk, mert ezernyi kapcsolat, baráti szál köti őt mindahhoz, amelyben az ő munkája is benne van. Derűs, aktív pihenést, lelkitesti harmóniát kívánunk neki mindannyian. Zenészvizsgán (Esze Jenö és Benke Imre mellett) A Wikipédiából:   Balassa P. Tamás zeneszerző, szereplő, karm...

 

A cikk itt olvasható:        Reflektorfényben (Szórakoztató Zenészek, 1978 (4. szám)  

A Szórakoztató Zenészek az Országos Szórakoztatózenei Központ időszaki lapja volt, az elsősorban a hazai és külföldi vendéglátóiparban tevékenykedő szórakoztató zenei szakma érdekvédelmi és hírlapja. A még elérhető legkorábbi lapszám 1962-ből: Ennek első oldalai itt olvashatók: Szórakoztatózenészek tájékoztatója, 1962 (9-12.)  Egy későbbi címlap: Az  Országos Széchényi Könyvtár (a "másik" OSZK) katalógusa. Szórakoztató Zenészek c. lap önmagáról

Botos Tibor és Esze Jenő Németh László budapesti szállodai körképe 1984-ben: Elolvasható itt, a  Szórakoztató Zenészek oldalán is . A cikk szövege: Fővárosunk az utóbbi években több reprezentatív szórakozóhellyel gazdagodott. E zenés üzletek főként az egyre jobban kiteljesedő szállodaprogram keretén belül működnek és néhány év múlva bizonyára úgy belesimulnak és beleilleszkednek a régebbi, neves szórakozóhelyek sorába, mint ahogy az Írásomban szereplő „jó öreg” Astoria is, amelyik több évtizedes kora ellenére is ifjú maradt. Elsőként az Atrium Hyatt Hotelt kerestem fel. Elragadtatással kell beszélnem erről a szállodáról, mert véleményem szerint egyedülállóan különleges. Az átriumszerűen kiképzett belső tér adta lehetőséget remek érzékkel használta ki a szálloda vezetősége, amikor úgy döntött, hogy Kecskés Sándor „A” kategóriás klarinétost, valamint Badi József „B” kategóriás zongoristát alkalmazza. A nyitás óta együtt dolgozó két zenész régebben egészen más műfajban...

Hosszú évek óta nem volt ennyi jelentkező a zenészek kategóriaszerző és -javító vizsgáira, mint az idén. Több mint 440-en vállalkoztak, hogy tudásukról és tehetségükről számot adva hivatásos előadóművészi működési engedélyt szerezzenek vagy javítsanak a már meglevő kategóriájukon. A vizsgázók negyed részének nem sikerült -megfelelő eredményt elérnie.  Mi okozta bukásukat? Tisztában kell lenni azzal, hogy a vizsgán három alapvető — egymással összefüggő — szempontnak kell megfelelni:  a zeneelmélet ismerete,  általános zenei felkészültség (hangszeres tudás) és  „szórakoztatózenélés” (muzsikálás).  Természetesen mindenkinek más az erőssége, ill. gyengéje, de bármennyire is „érzi” valaki a zenét, ha pl. nem ismeri a szünetjeleket és nem tud lapról olvasni, ugyanúgy nem számíthat kategóriára, mint az, aki bár jó elméletből és ismeri a hangszerét, de fogalma sincs a „szórakoztatózenélésről”. Néhány további tanulság: népzenészek — főleg a hegedűsök —...

Jenővel fél évszázaddal ezelőtt találkoztam először. Kertész Kornél zenész-tanár ifjú tanítványai voltunk és tanultuk a zongorázás elméletét és gyakorlatát. Kertész úr -az OSzK Stúdió tanára és vizsgabizottsági tagjaként is- maximalista volt: a legmagasabb szint (az "A kategória) elérését követelte meg tanítványaitól. Ez legalább napi 4-5 óra gyakorlást igényelt: a skálázás (C-től C-ig oda-vissza, hármashangzatokkal), etűdök, gyakorlatok (Czerny, Dohnányi, Bach), előadási darabok (Sinding: Tavaszi zsongás, Gershwin: Rhapsody in Blue) és több száz tánc- és szórakoztatózenei szám kidolgozása. Jenő megcsinálta! Sőt!!! (Mivel én nem akartam hivatásos zenész lenni, ez nekem már sok volt, így elbúcsúztam a mestertől. Három év alatt rengeteget tanultam Kertész Kornéltól.)  Később   akkor találkoztam Jenővel, amikor már sikeres zenész - és zenetanár volt. A szórakoztatózenészek évenkénti minősítő (kategória) vizsgák többhetes időszakában Ő volt a zeneelmélet szakvizsgáztatója...

  A kérdés, hogy "bárki lehet..." a zenészeknél és a DJ-knél egyaránt felmerül: Magyarországon ma bárki felléphet zenészként a vendéglőkben, holott az elmúlt fél évszázadban kötelező volt vizsgát tennie minden előadóművésznek. Több zenész, köztük Kossuth-díjasok is a nemrégiben eltörölt vizsga visszaállításáért lobbiznak. Az ellentábor viszont úgy érvel, a közönség majd eldönti, kit hajlandó meghallgatni, s kit nem. A 2008-ban megjelent újságcikk itt olvasható: Ki a zenész? Holtsávban a cigányzene a kontárok miatt