Hosszú évek óta nem volt ennyi jelentkező a zenészek kategóriaszerző és -javító vizsgáira, mint az idén. Több mint 440-en vállalkoztak, hogy tudásukról és tehetségükről számot adva hivatásos előadóművészi működési engedélyt szerezzenek vagy javítsanak a már meglevő kategóriájukon.
A vizsgázók negyed részének nem sikerült -megfelelő eredményt elérnie.
Mi okozta bukásukat?
Tisztában kell lenni azzal, hogy a vizsgán három alapvető — egymással összefüggő — szempontnak kell megfelelni: a zeneelmélet ismerete, általános zenei felkészültség (hangszeres tudás) és „szórakoztatózenélés” (muzsikálás).
Természetesen mindenkinek más az erőssége, ill. gyengéje, de bármennyire is „érzi” valaki a zenét, ha pl. nem ismeri a szünetjeleket és nem tud lapról olvasni, ugyanúgy nem számíthat kategóriára, mint az, aki bár jó elméletből és ismeri a hangszerét, de fogalma sincs a „szórakoztatózenélésről”.
Néhány további tanulság: népzenészek — főleg a hegedűsök — ismerjék legalább a kötelező nóták, dalok szövegét, mert csak így tudnak igazán „magyarul” játszani.
A dobosoknak „mellékhangszerből” is kell vizsgázni.
Valóban legegyszerűbb — és legcélszerűbb — ezt énekkel teljesíteni, de akinek nemhogy ének tudása, de még énekhangja sincs, az tényleg válasszon magának egy (mellék-) hangszert.
A vizsgázó szakmai rátermettségének és előadókészségének megítélésekor kedvezőtlen hatást vált ki az, ha minden számot, még a saját repertoárt is kottából játsza.
Idén másodszor — de utoljára — volt lehetőségük vizsgázni azoknak a zenészeknek, akik már hosszú évek óta folyamatosan dolgoznak közvetítési területükön ideiglenes működési engedéllyel, de életkoruk vagy iskolai végzettségük hiánya miatt kategóriavizsgára eddig nem jelentkezhettek.
Az 1980-ban és 1981-ben vizsgázott mintegy 200 „kedvezményes” jelentkező többségének C kategóriát sikerült elérnie, néhányan B-t kaptak, de az A kategória követelménye már magasnak bizonyult számukra.
Megállapítható tehát, hogy a magasabb életkor és a rutin önmagában nem jelent magas szakmai színvonalat. Kategóriához (főleg A- hoz és B-hez) lelkiismeretes felkészülés, folyamatos továbbképzés és gyakorlás szükséges.
Hölzer Tamás
