Asztali-zene
Bár az asztali zene – tafelmusik - mint zenei fogalom csak a 16-ik századtól használatos, a társas étkezések, lakomák hangulatát már a bibliai időkben is zenehallgatással tetőzték. Minden korban volt -és ma is van- ezekre az alkalmakra jellemző muzsika, ami vendéglátós- vagy háttérzenének is nevezhető. Komponistái, előadói elérő színvonalat képviselnek, ezért a "szakmai" megítélése is igen változatos. Tény, hogy Beethoven is írt, játszott asztali zenét. A reneszánsz és barokk korban az étkezés volt a muzsikálás egyik legfontosabb alkalma. A főúri udvarokban és a városi vezetők gyakori bankettjein rendszeresen, a polgárházakban általában csak esküvőkön játszottak asztali zenét. A zeneszolgáltatók udvari és városi muzsikusok, illetve templomi énekesek voltak. Kisebb dáridókon csak egy orgonista vagy lantos zenélt. Az udvari és tábori trombitások feladatához tartozott, hogy az étkezésre hívó jelt elfújják.