Asztali-zene

Bár az asztali zene –tafelmusik- mint zenei fogalom csak a 16-ik századtól használatos, a társas étkezések, lakomák hangulatát már a bibliai időkben is zenehallgatással tetőzték.


Minden korban volt -és ma is van- ezekre az alkalmakra jellemző muzsika, ami vendéglátós- vagy háttérzenének is nevezhető.

Komponistái, előadói elérő színvonalat képviselnek, ezért a "szakmai" megítélése is igen változatos. Tény, hogy Beethoven is írt, játszott asztali zenét.

A reneszánsz és barokk korban az étkezés volt a muzsikálás egyik legfontosabb alkalma.
A főúri udvarokban és a városi vezetők gyakori bankettjein rendszeresen, a polgárházakban általában csak esküvőkön játszottak asztali zenét.

A zeneszolgáltatók udvari és városi muzsikusok, illetve templomi énekesek voltak. Kisebb dáridókon csak egy orgonista vagy lantos zenélt.

Az udvari és tábori trombitások feladatához tartozott, hogy az étkezésre hívó jelt elfújják.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Audi és Ferrari zongorák