Több mint 1500 (!) dalt, filmzenét és musicalt komponált.
Szerzeményeivel díjakat nyert, rekordokat állított fel, énekelt és zongorázott.
Rendkívül érdekes és hosszú életének történetéből most csak néhány különlegességet emelek ki.
Tinédzserként New York-ban utcai énekeskén kezdte 101 évig tartó életének zenei pályafutását.
Első szerzeményét 19 évesen publikálta, és 23 volt, amikor már egy zenei kiadóvállalatnál szövegíróként dolgozott és 1911-ben megjelent dala, az Alexander's Ragtime Band:
Irving Berlin soha nem tanult zenét, a kottát sem ismerte. Dalszerzeményeit elfütyülte, vagy zongorán lepötyögte és azt "írástudók" lekottázták.
A zongorán csak a fekete billentyűket használta, mert azok "az ujjai alá estek, és ritkábban ütött mellé". Szerinte a C dúr a tanult zenészeknek való. ("The black keys are right there, under your fingers. The key of C is for people who study music.")
Ez a "tudása" azonban egy zenekarba beülve, ahol különböző hangnemekben játszottak, nem volt elegendő.
Ezért olyan speciális transzponáló zongorát készítettek a részére, melyen ő a fekete billentyűket használhatta és a zongora klaviatúráját egy karral lehetett elmozdítani a szükséges hangnem megszólaltatásához.
Ezt mutatja be az alábbi -ritkaságnak számító- felvételen:
A The New York Times érdekes írása: Dreaming of Irving Berlin in the Season That He Owned