ZENE + ÉRDEKESSÉGEK

SIMON GÉZA GÁBOR Az Országos Szórakoztatózenei Központ-ot (OSZK) annak fél évszázados fennállása alatt a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete működtette. Az OSZK volt Magyarország első olyan intézménye, ahol professzionális szinten képeztek könnyűzenei énekeseket és zenészeket. Minden énekesnek és zenésznek kategóriavizsgát kellett tennie, amely besorolta őket szakértelmük alapján. Az, hogy az énekes/zenész A, B, vagy C kategóriavizsgát tett, meghatározta, hogy hol léphetett fel.  Az OSZK-vizsgát 2006-ban törölték. A döntést azzal indokolták, hogy az a szocializmus hagyatéka. További részletek itt olvashatók: Simon Géza Gábor    A jazztanszak, ahol Szakcsi Lakatos Béla is tanult Az Országos Szórakoztatózenei Központ (OSzK) stúdiójának jazztanszaka (1963. január–)

Bár a  66/2006. (IX. 20.) GKM rendelet  elsősorban a vendéglátóhelyek kategóriáinak eltörléséről és az ártájékoztatásról szól,  közvetve nagyon komoly – és a szakmában a mai napig emlegetett – hatással volt a zeneszolgáltatásra is . A rendelet két fő területen érintette a vendéglátóipari zeneszolgáltatást: 1. A kötelező zenészvizsgák (OSZK vizsga) és a minősítések eltörlése  A korábbi szabályozás (a 43/1998. IKIM rendelet) szorosan összekötötte a vendéglátóhely kategóriáját (osztályát) a nyújtható szolgáltatásokkal. Magasabb (például I. vagy II.) osztályú éttermekben, kávéházakban és éjszakai szórakozóhelyeken élőzenét jellemzően csak hivatalos szakmai minősítéssel, úgynevezett előadóművészi vizsgával (Országos Szórakoztatóközpont – OSZK vizsga) rendelkező zenészek szolgáltathattak  Amikor a 66/2006-os rendelet eltörölte a kötelező állami kategóriákat, ezzel  megszüntette a zenészek kötelező minősítési és vizsgarendszerét is a vendéglátásban . Ettől kezdve ...

  Valaha létezett egy világ, ahol a zenész szó mögött kőkemény szakmai ranglétra állt. Ahol nem a lájkok száma, hanem szigorú kategóriavizsgák döntötték el, ki léphet Budapest legelitebb szállodáinak színpadára. Mi történt ezzel a világgal, és mit tanulhatunk belőle mi? Ebben a rendkívüli epizódban Esze Jenő, a zeneelmélet élő legendája kalauzol el minket egy olyan korszakba, ahol a zene még hivatás, fegyelem és életforma volt. 54 év tanítás, 5 megírt könyv és több ezres repertoár, bármilyen hangnemben – Jenő bácsi egy olyan tudás letéteményese, amely ma már kevés zenésznek van meg. Miről beszélgetünk ebben az adásban ? A Szakma Aranykora: Hogyan működött a rendszer, amelyben heti 6 napot zenéltél a legnívósabb helyszíneken, világsztárok és államfők előtt? A „Hakni” Művészete: Milyen volt a napi rutin, amikor a szállodai munka mellett akár napi 3 fellépést is teljesíteni kellett, minden körülmények között maximumot nyújtva? A Tanítás Szenvedélye: Fél évszázad a zongora mellett – h...

Tamással sok időt töltöttünk együtt az OSZK Szófia utcai Stúdiójában, a vizsgákon és a Trabantjában egyaránt. Munkánk  és "munkaszünetek" során gyakran beszélgettünk - nem csak a "szakmáról"... jó volt... kedveltem és tiszteltem... Évtizedek elteltével találtam meg az alábbi -nekem írt- levelét és a rejtvényeket. Most, utólag is KÖSZÖNÖM!!! Róla itt is: Balassa P. Tamás

  Az OSZK időszaki lapjáról már volt szó ebben az írásomban:  Szórakoztató Zenészek 1962-1991 . Alábbiakban a "Szórakoztatózenészek" 1984 évi számából olvasható egy cikk. (Alatta az egész oldal képe van.)

Jenővel fél évszázaddal ezelőtt találkoztam először. Kertész Kornél zenész-tanár ifjú tanítványai voltunk és tanultuk a zongorázás elméletét és gyakorlatát. Kertész úr -az OSzK Stúdió tanára és vizsgabizottsági tagjaként is- maximalista volt: a legmagasabb szint (az "A kategória) elérését követelte meg tanítványaitól. Ez legalább napi 4-5 óra gyakorlást igényelt: a skálázás (C-től C-ig oda-vissza, hármashangzatokkal), etűdök, gyakorlatok (Czerny, Dohnányi, Bach), előadási darabok (Sinding: Tavaszi zsongás, Gershwin: Rhapsody in Blue) és több száz tánc- és szórakoztatózenei szám kidolgozása. Jenő megcsinálta! Sőt!!! (Mivel én nem akartam hivatásos zenész lenni, ez nekem már sok volt, így elbúcsúztam a mestertől. Három év alatt rengeteget tanultam Kertész Kornéltól.)  Később   akkor találkoztam Jenővel, amikor már sikeres zenész - és zenetanár volt. A szórakoztatózenészek évenkénti minősítő (kategória) vizsgák többhetes időszakában Ő volt a zeneelmélet szakvizsgáztatója...

Jó ember és főnök volt; tisztelettel, szeretettel emlékszem rá! Péter Miklós (Budapest, 1928. szeptember 7.) fővárosi zeneiskolai szervezeti és dunakeszi zeneiskolai zongora- és szolfézstanár, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola igazgató-helyettese, Művelődési és Kulturális Minisztériumi zeneiskolai országos szakreferens, a zeneoktatási reformbizottság titkára, az OSZK igazgatója, a PARLANDO szerkesztő bizottsági tagja és a folyóirat zenei írója, tudósítja. Életének 86. évében, példamutató türelemmel viselt súlyos betegség után 2014. február 4-én csendesen elhunyt. PÉTER MIKLÓS BÚCSÚZTATÓJA