Jenővel fél évszázaddal ezelőtt találkoztam először. Kertész Kornél zenész-tanár ifjú tanítványai voltunk és tanultuk a zongorázás elméletét és gyakorlatát.

Kertész úr -az OSzK Stúdió tanára és vizsgabizottsági tagjaként is- maximalista volt: a legmagasabb szint (az "A kategória) elérését követelte meg tanítványaitól. Ez legalább napi 4-5 óra gyakorlást igényelt: a skálázás (C-től C-ig oda-vissza, hármashangzatokkal), etűdök, gyakorlatok (Czerny, Dohnányi, Bach), előadási darabok (Sinding: Tavaszi zsongás, Gershwin: Rhapsody in Blue) és több száz tánc- és szórakoztatózenei szám kidolgozása.

Jenő megcsinálta! Sőt!!!
(Mivel én nem akartam hivatásos zenész lenni, ez nekem már sok volt, így elbúcsúztam a mestertől. Három év alatt rengeteget tanultam Kertész Kornéltól.)

Később akkor találkoztam Jenővel, amikor már sikeres zenész - és zenetanár volt. A szórakoztatózenészek évenkénti minősítő (kategória) vizsgák többhetes időszakában Ő volt a zeneelmélet szakvizsgáztatója.

Amikor a billentyűs szintetizátorok berobbantak a profi és amatőr zenészek világába, Esze Jenő bebizonyította, hogy ezzel a hangszerrel nem csak kamuzni, hanem a lehetőségeit hozzáértéssel használni is lehet. Engem lenyűgözött - de a Yamahát is, mert a demonstrátoruk lett.

Az Enciklopédia Kiadónál megkérdeztek, hogy kit javasolnék a Szórakoztató zenei lexikonom lektorának, természetesen Őt neveztem meg.