ZENE + ÉRDEKESSÉGEK

A középkor szigorú erkölcseinek megfelelően az uralkodó tánctípus a lánc- és a körtánc volt. A táncmulatságokat még a 17. sz.-ban is lánctánccal nyitották meg. Ennek az alaplépése igen egyszerű volt: két lépés az egyik irányba, egy lépés vissza a másik irányba. A 16-17. század magyaros hangvételű tánczenéit többnyire ungarescának nevezték. Egyik jellegzetessége a dudabasszusos kíséret volt. Az európai országok nemzeti táncai több azonos stílusjegyet viselnek. Ezek egyike a táncok kétrészessége, azaz a lassú és a gyors párosítása. Például ugyanazon dallam lassú, négynegyedes lüktetése felgyorsult háromnegyedesre vált. A dudakíséretre járt hajdútánc a 16-17. századi katonák és pásztorok fegyveres tánca volt. A bécsi klasszikus korban élő zeneszerzők, -pl. Mozart, Haydn, Schubert, és Beethoven- gyakran kaptak megbízást udvari tánczene, talpalávaló komponálására. A színpadi táncban –az un. közösségi táncokkal ellentétben- különválik a tánc és a zenéjének alkotója, az előadója...

Bob Marley dalszövegeit könnyebb félreérteni, mint megérteni; nyelvezete nem igazán angol, hanem jamaicai kreol. Ezért a No Woman, No Cry című dalából sokan azt hallják ki, hogy "nincs nő, nincs sírás", pedig a cím nem ezt jelenti, és a dal sem erről szól. Valójában egy nőt vigasztal, hogy ne sirassa a múltat, mert még minden jóra fordul: No, woman, no cry = Ne, ne sírj asszony!  Everythings gonna be all right! A dal fordítása és további részletek: Nincs nő, nincs sírás? – tévedés, az van!