ZENE + ÉRDEKESSÉGEK

  Valaha létezett egy világ, ahol a zenész szó mögött kőkemény szakmai ranglétra állt. Ahol nem a lájkok száma, hanem szigorú kategóriavizsgák döntötték el, ki léphet Budapest legelitebb szállodáinak színpadára. Mi történt ezzel a világgal, és mit tanulhatunk belőle mi? Ebben a rendkívüli epizódban Esze Jenő, a zeneelmélet élő legendája kalauzol el minket egy olyan korszakba, ahol a zene még hivatás, fegyelem és életforma volt. 54 év tanítás, 5 megírt könyv és több ezres repertoár, bármilyen hangnemben – Jenő bácsi egy olyan tudás letéteményese, amely ma már kevés zenésznek van meg. Miről beszélgetünk ebben az adásban ? A Szakma Aranykora: Hogyan működött a rendszer, amelyben heti 6 napot zenéltél a legnívósabb helyszíneken, világsztárok és államfők előtt? A „Hakni” Művészete: Milyen volt a napi rutin, amikor a szállodai munka mellett akár napi 3 fellépést is teljesíteni kellett, minden körülmények között maximumot nyújtva? A Tanítás Szenvedélye: Fél évszázad a zongora mellett – h...

Botos Tibor és Esze Jenő Németh László budapesti szállodai körképe 1984-ben: Elolvasható itt, a  Szórakoztató Zenészek oldalán is . A cikk szövege: Fővárosunk az utóbbi években több reprezentatív szórakozóhellyel gazdagodott. E zenés üzletek főként az egyre jobban kiteljesedő szállodaprogram keretén belül működnek és néhány év múlva bizonyára úgy belesimulnak és beleilleszkednek a régebbi, neves szórakozóhelyek sorába, mint ahogy az Írásomban szereplő „jó öreg” Astoria is, amelyik több évtizedes kora ellenére is ifjú maradt. Elsőként az Atrium Hyatt Hotelt kerestem fel. Elragadtatással kell beszélnem erről a szállodáról, mert véleményem szerint egyedülállóan különleges. Az átriumszerűen kiképzett belső tér adta lehetőséget remek érzékkel használta ki a szálloda vezetősége, amikor úgy döntött, hogy Kecskés Sándor „A” kategóriás klarinétost, valamint Badi József „B” kategóriás zongoristát alkalmazza. A nyitás óta együtt dolgozó két zenész régebben egészen más műfajban...

Hosszú évek óta nem volt ennyi jelentkező a zenészek kategóriaszerző és -javító vizsgáira, mint az idén. Több mint 440-en vállalkoztak, hogy tudásukról és tehetségükről számot adva hivatásos előadóművészi működési engedélyt szerezzenek vagy javítsanak a már meglevő kategóriájukon. A vizsgázók negyed részének nem sikerült -megfelelő eredményt elérnie.  Mi okozta bukásukat? Tisztában kell lenni azzal, hogy a vizsgán három alapvető — egymással összefüggő — szempontnak kell megfelelni:  a zeneelmélet ismerete,  általános zenei felkészültség (hangszeres tudás) és  „szórakoztatózenélés” (muzsikálás).  Természetesen mindenkinek más az erőssége, ill. gyengéje, de bármennyire is „érzi” valaki a zenét, ha pl. nem ismeri a szünetjeleket és nem tud lapról olvasni, ugyanúgy nem számíthat kategóriára, mint az, aki bár jó elméletből és ismeri a hangszerét, de fogalma sincs a „szórakoztatózenélésről”. Néhány további tanulság: népzenészek — főleg a hegedűsök —...

Jenővel fél évszázaddal ezelőtt találkoztam először. Kertész Kornél zenész-tanár ifjú tanítványai voltunk és tanultuk a zongorázás elméletét és gyakorlatát. Kertész úr -az OSzK Stúdió tanára és vizsgabizottsági tagjaként is- maximalista volt: a legmagasabb szint (az "A kategória) elérését követelte meg tanítványaitól. Ez legalább napi 4-5 óra gyakorlást igényelt: a skálázás (C-től C-ig oda-vissza, hármashangzatokkal), etűdök, gyakorlatok (Czerny, Dohnányi, Bach), előadási darabok (Sinding: Tavaszi zsongás, Gershwin: Rhapsody in Blue) és több száz tánc- és szórakoztatózenei szám kidolgozása. Jenő megcsinálta! Sőt!!! (Mivel én nem akartam hivatásos zenész lenni, ez nekem már sok volt, így elbúcsúztam a mestertől. Három év alatt rengeteget tanultam Kertész Kornéltól.)  Később   akkor találkoztam Jenővel, amikor már sikeres zenész - és zenetanár volt. A szórakoztatózenészek évenkénti minősítő (kategória) vizsgák többhetes időszakában Ő volt a zeneelmélet szakvizsgáztatója...