Az olcsó mulatóban a zongorista éles hangú, elhangolódott hangszeren játszotta a
ragtime-zenét, ahogy az a századfordulós New Orleans fekete bárjaiban dívott.
Ezt a fajta zenét, -ami még inkább a ritmusra helyezte a hangsúlyt a dallam és harmónia rovására- is honky tonk-ként kezdték emlegetni.
A
honky tonk zene nagy hatással volt a boogie-woogie zongorajátékra, amit Jelly Roll Morton 1938-as lemeze, a "Honky Tonk Music" is reprezentál.
Később, 1950-es évektől a
countryzene népszerű ága lett a honky-tonk, amit gitár, hegedű, basszus és a hawaii zenéből átvett steel gitár felállásban játszottak.
Az énekes –például Hank Williams- legtöbbször elcsukló hangon dalolt összetört, magányos szíve fájdalmáról.