Némafilm-zene-játszó szerkentyű

Speciális gépzongora némafilmekhez: Photoplayer

Ez a világ egyik legkülönösebb és legértékesebb hangszere.
1926-ban készítették kifejezetten azért, hogy némafilmek -effektekkel kiegészített- zenei kíséretét szolgálja.

1976-ban újította fel Joe Rinaudo, aki az alábbi felvételeken megszólaltatja a mechanikus hangszert.

A zene 0.25-nél kezdődik, a hangszer és Joe bemutatása után:


A fenti felvétel megváltoztatott zenékkel:




Végül még egy eredeti produkció:


Joe Rinaudo, President of Rinaudo’s Reproductions, has a passion for antique phonographs, hand crank motion picture projectors, and mechanical musical instruments. Among these, his most prized possession is the American Fotoplayer.
So what is an American Fotoplayer ???
 The fotoplayer (“foto” from photoplay and “player” from player piano) is a wonderful contraption that was built to provide music and sound effects for silent movies. These machines appeared around 1912 and were used in medium sized theaters.
Fotoplayers were in expensive to operate because you didn’t have to be a musician to play them as they were also playable by way of player piano rolls. The fotoplayer used a fascinating combination of piano, organ pipes, drums, and various sound effects designed to narrate the action of any silent film.
 Pedals, levers, switches, buttons, and pull cords were all used to turn on the xylophone, beat a drum, ring a bell, create the sound of thunder, or chirp like a bird.
When sound films came into being in the late 1920’s, the fotoplayer became passé. Of the thousands of American fotoplayers made during their heyday, sadly less than 50 survive, and of those only 12 are known to be in playing condition.
 This machine was originally built in 1926 in Van Nuys Calif. and shipped to a theater in Saskatchewan Canada. It was meticulously restored by Mr. Rinaudo in 1976.

Trágár polbeat?

Évtizedekkel ezelőtt a "polbeat" (a protest-song magyarosított változata) jelentős, támogatott helyet kapott a hazai zenei életben. Mára ez a műfaj gyakorlatilag megszűnt; "tiltakozni" bármilyen stílusú zene szövegével lehet, de leginkább a hip-hop, illetve a rap formájában.
Időnként azért felbukkan néhány "zenemű", melyek egyértelműen politikai indíttatásból születnek.

Erre hívja fel a figyelmet a Hogy lehet valami ennyire fülbemászó, ha ennyire trágár? (18+) című írás is.

A dal érdekessége, hogy szövege 18+-os, valamint gyermek-, rádió- és KDMP-barát változatban is elkészült:

Baszódjál meg KDNP!


Apa Zenél: Barátom a KDNP (helyreigazító dal)

Az első zenés film



Az első igazi hangosfilm -ami egyúttal az első zenés film is- a The Jazz Singer ("A jazzénekes") volt.
A produkció 1927-ben forradalmasította a szórakoztatóipart, és a némafilm korszakának végét jelezte.

A film sztárja Al Jolson a színpadon már népszerűvé vált amerikai énekes és minstrel-komédiás volt.


Ő énekelte a The Jazz Singer dalbetétjét, a Blue Skies-t:

Al Jolson performing 'Blue Skies' (written by Irving Berlin) in the 1927 film 'The Jazz Singer' - credited as the first feature-length 'talkie'. This clip is the final 'sound on camera' sequence in the film - and was mostly ad libbed and improvised. 

Az immár 88 éves melódia -melynek szerzője Irving Berlin, az autodidakta zseni- számtalan különböző műfajú előadó és együttes feldolgozásával örökzöldé vált.
Néhány a rengeteg feldolgozás közül:






 

Ütnek az utcán

Az utcazenészek között külön kasztot alkotnak a különféle tárgyakon játszó ütősök.