Az embert kezdetben a természet, a természeti jelenségek, valamint a saját és más élőlények hangjai vették körül. Akusztikai környezetünket akkor még nem szennyezték a ma már domináló géphangok.
Az első zeneszerszámokat ütéssel, rázással szólaltatták meg, majd a szél és a víz erejét is felhasználták.
Az ókori eredetű szálhárfa - ami Aeolusz-ról, a görögök szél-istenéről kapta az eolhárfa nevet – egy fadobozra feszített, egyforma hosszú, de különböző vastagságú húrokból állt, és a levegő mozgására, fuvallatára szólalt meg.
A víziorgona (hidraulisz) szintén ókori hangszer, és a víz energiájának felhasználásával működtette az orgonasípokat megszólaltató fújtatót.
Az egyetlen ilyen ókorból fennmaradt hangszer a 228-ból származó aquincumi víziorgona.