A Guaguancó az autentikus kubai rumba egyik népszerű változata zenében és táncban.
A kreol kultúra és a latin temperamentum látványos elemeiben bővelkedő páros tánc a férfi és a nő szexualitás évődését, a férfi rámenős közeledését és a nő -nem túl meggyőző- hárítását jeleníti meg. Guaguancó is a couple dance of sexual competition between the male and female. The male periodically attempts to “catch” his partner with a single thrust of his pelvis. This erotic movement is called the vacunao (‘vaccination’ or more specifically ‘injection’), a gesture derived from yuka and makuta, symbolizing sexual penetration.
A guaguancó tánc, zene és életérzés kedvelőinek évek óta rendeznek fesztiválokat; idén nyáron is!
Irving Berlin a 20. század egyik legtermékenyebb és legnépszerűbb dalszerzője és szövegírója volt.
Több mint 1500 (!) dalt, filmzenét és musicalt komponált.
Szerzeményeivel díjakat nyert, rekordokat állított fel, énekelt és zongorázott.
Rendkívül érdekes és hosszú életének történetéből most csak néhány különlegességet emelek ki. Tinédzserként New York-ban utcai énekeskén kezdte 101 évig tartó életének zenei pályafutását.
Első szerzeményét 19 évesen publikálta, és 23 volt, amikor már egy zenei kiadóvállalatnál szövegíróként dolgozott és 1911-ben megjelent dala, az Alexander's Ragtime Band:
Ezzel beindult a sikersorozata, és hamarosan kiérdemelte a "King of Tin Pan Alley" becenevet.
Irving Berlin soha nem tanult zenét, a kottát sem ismerte. Dalszerzeményeit elfütyülte, vagy zongorán lepötyögte és azt "írástudók" lekottázták.
A zongorán csak a fekete billentyűket használta, mert azok "az ujjai alá estek, és ritkábban ütött mellé". Szerinte a C dúr a tanult zenészeknek való. ("The black keys are right there, under your fingers. The key of C is for people who study music.")
Ez a "tudása" azonban egy zenekarba beülve, ahol különböző hangnemekben játszottak, nem volt elegendő.
Ezért olyan speciális transzponáló zongorát készítettek a részére, melyen ő a fekete billentyűket használhatta és a zongora klaviatúráját egy karral lehetett elmozdítani a szükséges hangnem megszólaltatásához.
Ezt mutatja be az alábbi -ritkaságnak számító- felvételen:
In one of his RARE few television appearances, Irving Berlin explains the workings of his "special" piano to Dinah Shore and Tony Martin, and plays an early composition.
Irving Berlin tehát a 6 kereszt előjegyzésű Fisz-dúr (F-sharp major) zömében fekete billentyűin játszott. Ez a -nem egyedi- szükség-szabta szokás paródiába illő problémát is okozhat.
Berlin másfélezer szerzeménye között a korszaknak megfelelő slágerek, jazz-standard, örökzöld szerzemények, színpadi, film, musical dalok mellett több különlegesség, rekorder is van.
Például a "White Christmas" -minden idők legnépszerűbb karácsonyi dala- több mint 500 verzióban, 100-milliós példányban kelt el eddig, vagy a "God Bless America", ami az Egyesült Államok nem hivatalos himnusza lett.
Nevéhez kapcsolódik az első zenés film annak máig ható slágerei.
A többiről később; most csak egy kis kóstoló sokat mondó címmel:
Életéről írt tanulmányok, könyvek egyike (lapozható, nagyíthat jobb felső ikonokkal):
Két rádió melyeknek eltér a profiljuk, de több közös jellemzőjük is van.
Zenei választékuk egymást kiegészítve- a klasszikustól a jazz-ig, a népszerű "komolyzenétől" a musical és filmzene részletekig terjed - nyugalomra, szórakoztatásra hangolva.
Az ember számára lényegében idegen közegben, a vízben kell olyan -máshol megvalósíthatatlan- különleges és látványos mozgáselemeket végezni, melyek a kísérőzenével és a partnerrel teljes harmóniában, szinkronban vannak.
Ezért nevezik vízi-balettnek is.
A szinkronúszó teste gyakran két részre tagolódik: az egyik a látható, esztétikus mozdulatokat végző, a másik az ezt megalapozó, víz alatt keményen dolgozó rész, a kezek, vagy lábak.
Magas szintű művelői nem csak elismerésre méltó sportteljesítményt, de művészi élményt is nyújtanak.
Ilyen sportoló Czékus Eszter, aki szólóban, és jelenlegi partnerével Czegle Fannival is világviszonylatban a legeredményesebb magyar szinkronúszó.
A zene nálunk kiemelten fontos; a különböző programokat, különböző zenékre adjuk elő. Ezeket nem könnyű kiválasztani, megtalálni, mert sok kritériumot kell figyelembe venni. Fontos a zenerészlet hosszúsága, aminek például a páros rövid programban 2:20, plusz/mínusz 15 mp, vagyis 2:05 és 2:35 között kell lennie. Ez egy a sok közül, de a téma legalább ennyire fontos. Sokáig nem lehetett olyan zenét felhasználni amiben éneketek, és csak 2000 óta szabad ilyenre kűrt készíteni, de azóta is inkább az instrumentális filmeznék, drámaibb, esetleg klasszikus zenék a leggyakoribbak. Mi jelenleg egy magyar zenét a Monti-Csárdást illetve a James Bond filmzenéjét használjuk. Lényeges, hogy a víz alatt is halljuk a zenét, ezért speciális vízálló hangszórót használunk, amit kristálytisztán hallunk fejjel lefelé is. A mozdulatok minél pontosabb kivitelezését úgy érjük el, hogy a zenét leszámoljuk (leggyakrabban 1-8-ig), és így haladunk végig minden számolásra egy-egy mozdulatot végrehajtva.
Látványos montázs: sport és művészet:
Eddigi közösen elért eredményeik: - Magyar Kupa bajnokok 2015 - Christmas Prize 2015, Prága ezüstérmesek - FINA World Trophy 2015, China 9. hely - German Open Bonn, 2016 10. hely - France Open 2016, Párizs 16. hely - Olimpiai Kvalifikáció 2016, Rió 17. hely - Magyar Országos bajnokok 2016 - II. MEC Cup bajnokok 2016 - Magyar Kupa bajnokok 2016 - Christmas Prize bajnokok 2016, Prága Bepillantás a vízalatti munkába ("erőmű és gépház"):
Szerencsére mindig vannak olyan vállalkozó szellemű emberek, akik szűknek találják a hagyományos, megszokott módszerek határait és új eszközöket, lehetőségeket keresnek.
A művészetek területén ők a kísérletező, experimentális irányzat képviselői.
Gyakran nem csak saját művészeti águkon belül lépik át a műfaji korlátokat, hanem más művészeti ágakkal és azok művelőivel együtt alkotva hoznak létre merőben új, gyakran megdöbbentő alkotásokat, produktumokat.
Sets and costumes - Pablo Picasso
Music - Erik Satie
Scenario - Jean Cocteau
Choreography - Leonide Massine
Re - Suzanna della Pietra
Bár az asztali zene –tafelmusik- mint zenei fogalom csak a
16-ik századtól használatos, a társas étkezések, lakomák hangulatát már a
bibliai időkben is zenehallgatással tetőzték.
Minden korban volt -és ma is van- ezekre az alkalmakra
jellemző muzsika, ami vendéglátós- vagy háttérzenének is nevezhető.
Komponistái, előadói elérő színvonalat képviselnek, ezért a
"szakmai" megítélése is igen változatos. Tény, hogy Beethoven is írt,
játszott asztali zenét.
A reneszánsz és barokk korban az étkezés volt a muzsikálás
egyik legfontosabb alkalma.
A főúri udvarokban és a városi vezetők gyakori bankettjein
rendszeresen, a polgárházakban általában csak esküvőkön játszottak asztali
zenét.
A zeneszolgáltatók udvari és városi muzsikusok, illetve
templomi énekesek voltak. Kisebb dáridókon csak egy orgonista vagy lantos
zenélt.
Az udvari és tábori trombitások feladatához tartozott, hogy
az étkezésre hívó jelt elfújják.
A hangszerek hangolása régebben hangvilla segítségével történt, amit a hanggenerátor majd a digitális hangológép követett.
Ma már a zongorahangoláshoz sem kifinomult hallás, hanem megfelelő műszer szükséges, ami fény és hangjelzéssel segíti a húrok pontos hangolást.
Egyes hangszereket gyakran (pl. gitár, hegedű), másokat ritkábban (pl. zongora) kell hangolni. Az oboa hangolása állandónak tekinthető, a szintetizátornál pedig gyárilag végleges.
A hangszerek egy része meghatározatlan hangmagasságú, azaz nem hangolt Ilyen például a dobok, ütőhangszerek többsége.
A Művészetek Palotájának orgonája három behangoló-mesternek ad rendszeres munkát.
A próbák és hangversenyek után, éjjelente ők finomítják a hangszer hatezer-nyolcszáznégy sípjának hangjait.
A fonográfról elsőként valószínűleg Edison jut az eszünkbe és nem Kossuth Lajos.
Pedig 1890. szeptember 20-án a fonográf jelentős szerepet kapott a magyar történelemben. Kossuth önkéntes száműzetésben élt Torinóban, amikor meghívták az aradi vértanúk emlékmű-vének felavatására alkalmából tartott 1890. október 6-i ünnepségre. Azonban a kiegyezést teljes egészében elutasító Kossuth elzárkózott a személyes részvételtől. Abba viszont beleegyezett, hogy ünnepi beszédét a fonográf segítségével megörökítsék és elvigyék Aradra. Bár eleinte ide-genkedett az új technikától, de végül sikerült rávenni, hogy az „ördöngös masinába” mondja be-szédét.
A 460 szavas felvétel tényét és eredetiségét Kossuth a kézírásával hitelesítette. Az eredeti, erősen megrongálódtak három fonográfhengerből kettő az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárában található.
Kossuth Lajos beszéde fonográf felvételen:
Maga Kossuth kézírásával hitelesítette a felvétel tényét. A lemez hátsó borítóján látható az eredeti szöveg: "Szolgáljanak e soraim igazolványúl Barna Tivadar és Felner Károly uraknak, hogy én beszéltem be fonográfjukba egy 460 szónyi beszédet, mely úgy kezdődik: "Nem néma az a kőszobor", így végződik: "Úgy legyen, Amen." 's melynek saját kezemmel írt és aláírt fogalmazását magukkal viszik."
Turin, September 20. 1890 Kossuth Lajos
Ezt a történelmi kuriózumot tette mindenki számára hozzáférhetővé a Magyar Rádió amikor 1977-ben elkészítette azt a hangfelvételt, amelyet a Hungaroton Hanglemezgyártó jelentetett meg 18 cm átmérőjű kislemezen.
A lemezen az eredetin kívül a restaurálás különböző "állapotába" is belehallgathatunk, a jobb érthetőség kedvéért pedig Ráday Imre színművész tolmácsolja az érdeklődők számára.
